Az alapítók
kezdőlapaktualitásokprojectjeinkEsemények a klub életébőltagjainkMagyarországi Rotary Clubok

  Mezei Lajos 1939-ben született Baján, édesapjának egy épületasztalos üzeme volt, míg édesanyja háztartásbeliként tevékenykedett. Általános iskolai tanulmányait - kényszerből – több helyen végezte.

  Ötödik osztály végig a Gyakorlóba járt, majd miután az megszűnt, átkerült a Központi Fiúba, végül Kiscsávolyban fejezte be a nyolcadikat. Ennek oka, hogy egy 1952-es kormányrendelet szerint minden gyereknek a lakókörzetéhez tartozó iskolába kellett járnia. Kiscsávolyban akkor az átlagnál szegényebb gyermekek jártak, így a kicsit jobb környezetből odakerülő Lajoskát megtették az úttörő csapattanács elnökének.

  Ezzel párhuzamosan ő volt a kiscsávolyi templom főministránsa is. Erre egy hónappal az iskola befejezése előtt derült fény, így klerikális reakciós lett egész családjával együtt. Az ügy következményeként édesapját elbocsátották irodai állásából. Akkor már ugyanis a saját egykori tulajdonában dolgozott alkalmazottként, mivel négy évvel korábban, 1949-ben államosították az üzemüket, és a Magasépítő Vállalat, a későbbi Dutép tagozata lett.

  Ifjabb Mezei Lajos nyári munkaként az akkor épülő Vaskúti úti laktanyához került, majd 10 nap után „lebukott”, rájöttek, hogy kinek a fia, így rögtön áthelyezték az egykori laktanyából átépülő Ganzhoz maltert hordani.

  A továbbtanulással is gondok adódtak, az eredetileg tervezett állatorvosi pályáról le kellett mondania, így az akkor Bajára kerülő építőipari technikumban folytatta középiskolai tanulmányait, az ottani tanárok ugyanis jól ismerték édesapját. Érettségi után két év kötelező kőművesi szakmai gyakorlat következett, de aki ügyes volt, azt kiemelték és haladt előre a szamárlétrán. Ő a MÁV akkor még létező bajai műszaki osztálymérnökségéhez került, és egy év múlva már irodista lett.

  A gyakorlat után 1959-ben a tanácsnál kapott állást, a tervezéssel és kivitelezéssel is foglalkozó városfejlesztési csoportnál. Onnan átment a magasépítőkhöz, majd 1984-ben, amikor a jánoshalmi ktsz bajai építészetegységét vezette teljesen önállóan, engedélyezték egy maszek gmk létrehozását. Itt a fizikai állomány főállásban volt, míg Lajos bácsi mellékben. A munka olyan jól ment, hogy 1990-ben megalakította az EMEL Kft-t az addigi mellékágból. A tagok egy része azonban a régi módon kisebb létszámmal folytatta tovább, de most is szorosan együttműködik a két cég.

  Egy idő után világossávált számára, hogy nemcsak a fizikai, hanem a szellemi állományt is fejleszteni kell, így a Pécsett a műszaki főiskolán toborzott üzemmérnököket. Mellettük máshonnan is érkeztek mérnökök. Lajos bácsinak technikusi végzettsége van csak, de amíg a tanácsnál dolgozott, téli időszakban elvégzett mérnöktovábbképző tanfolyamokat, és a több mint 40 éves tapasztalatát-gyakorlatát felhasználva igyekszik tisztességesen dolgozni.

  Baján a cég nagyságához képest nincs elegendő folyamatos nagyobb munka, így elkezdtek terjeszkedni elsősorban a főváros elé, de a kisebb bevásárlóközpontok építését sokfelé ők végzik. Emellett a másik profiljuk a betonalap-anyagú ipari padló, ebből évi 200-300 ezer négyzetméternyit gyártanak a legmodernebb technikával.

  Ahogy a cég anyagi helyzet javult - és az idő is múlt Lajos bácsi feje fölött -, egyre többen megkeresték támogatás végett. Ő pedig - lévén lokálpatrióta – szívesen adott, de korántsem válogatás nélkül. Elsősorban azokat a célokat segítette, melyek az ifjúság javát szolgálják, másodsorban pedig a művészetet.

  Az első komolyabb támogatást az evezősöknek adta, akikkel még ma is szoros kapcsolatot ápol. A támogatást sohasem az élsportra adta, inkább a tömegsportra, illetve az utánpótlás nevelésre. Az evezősök mellett más sportágaknak is adott kisebb-nagyobb összegeket, a rádiós tájfutóktól a kosarasokig.

  A művészetnél Schmidt Toncsival együtt elkezdtek két éve egy dzsesszfesztivál sorozatot, melynél már inkább mecénásként működött közre, mint egyszerű támogatóként. Ennek a rendezvénynek évről-évre nagyobb sikere van, és egyre több zenekart hívnak meg rá.
  
  Mindezek mellett Mezei Lajos nagy tisztelője Nagy Andrásnak, aki 30 évig volt Baja város főmérnöke, és ez idő alatt rengeteget alkotott: óvodák, iskolák, ONCSA-telep, Türr-emlékmű, dögkút egyaránt az ő nevéhez fűződnek. Két évig együtt dolgozott vele, amikor is Nagy András a nyugdíjba vonulása előtt a tanácstól kapott olyan megbízásokat, mint a Patak (ma Vasvári Pál - a szerk.) utcai tisztasági fürdő, a köztemető új ravatalozója és a piaccsarnok tervezése. A kivitelezést általában már Lajos bácsiék végezték. A tiszteletet növeli, hogy a Nagy András utcában lakik, háza udvarának utcai részén egy emléktáblát is állított, sőt a Nagy István Képtárban emlékkiállítást rendezett munkáiból. rajzaiból. régi városi fotókkal gazdagon illusztrálva. Ezzel is a városhoz való ragaszkodását kívánta kifejezni.

  Régen sem volt párttag - hiszen az ettől eltántorító első pofont már 14 éves korában megkapta – és ma sem tartozik egyik politikai szervezethez sem, az motiválja, hogy mivel tud segíteni a városnak. Ilyen volt a Károly-lépcső ügye, amihez gyermekkori nosztalgia fűzi, hiszen a régi időkben a polgárcsaládok vasárnaponként sétálni mentek, és édesapja megmutatta neki a lépcső maradványait, és az emlékkövet is, ahol IV. Károly hajóra szállt. Amikor valaki megemlítette neki a lépcsőt, rögtön a régi emlékek ugrottak be, és mivel megtehette, helyreállította a lejárót. A támogatott ügyek között szerepel még a Szentháromság szobor felújítása, a Napóra létesítése, a múzeum kiállítása és sok más egyéb.

  A város jelen helyzete aggasztja Lajos bácsit, az, hogy tönkremennek a termelőüzemek, ami megmarad, az pedig külföldi kézben van, melynek tulajdonosai nem sokat törődnek Bajával, csak időnként reklámcélból támogatnak bizonyos dolgokat. Ugyancsak aggódik amiatt, hogy évtizedek óta folyamatosan csökken a város tüdeje, a faállomány a Petőfi-szigeten, a Szentháromság téren, a Szent Antal utcában kiirtottak egy erdőnyi gesztenyefát. A Déri-kert jelentős részét elvették, pedig az úgy képezett egy-egységet, a Jelky tér zöld sziget mivoltát megszűntették, a Csermák téren a távolsági buszállomás helyén is park volt, és ezeket sehol nem pótolták. Véleménye szerint a város adottságait kihasználva az idegenforgalmat kellene fellendíteni. A látványosságok közé tartozhatnának az ADUVIZIG elmúlt években felújított muzeális létesítményei, mint a Deák Ferenc-zsilip, a karapancsai, vagy az érsekcsanádi szivattyúház. Ezek népszerűsítése érdekében a jövőben mind többet kíván tenni.

  Az előbbiekben említett támogatói-mecénási tevékenységén túl, vagy inkább azokból eredően több szervezetnek is tagja, így a tavaly (2001-ben) tragikus hírtelenséggel elhunyt Kelemen Márton helyett őt választotta elnökéül a Bajai Honpolgár Alapítvány Kuratóriuma (merthogy a város- és környezetvédő független lapot is régóta segíti).

  Ugyancsak tagja a nemzetközi jótékonysági szervezet, a Rotary Club hivatalosan tavaly (2001) novemberben megalakult Bajai Csoportjának.

  Végül, de nem utolsósorban 1999. decembere óta a Szent Antal Egyházközség (Barátok temploma) képviselőtestülét is erősíti. Úgy tartja, hogy az egyházi tulajdonú épületek megmentésének is ugyanolyan fontos dolognak kell lennie egy város életében, mint az állami, vagy az önkormányzati épületekének, mert ezek az igazi nemzeti kincsek. Olyan építészeti megoldások találhatók a Barátokhoz tartozó ferences kolostorban is, melyeken elámulnának a hazai, de a nyugatról, és még inkább az Amerikából ide látogatók is. Úgy tartja, ha ezeket az épületeket óvjuk az unokáinknak is, akkor nagyon sokat nyertünk.

  Mindezeket összegezve Mezei Lajos azon dolgokat támogatja, melyek mentesek politikától, a városért kíván tenni. Sszeretné a gyermekeit, majd az unokáit is ebbe az irányba terelni. Vallja, mint iparosember és cégtulajdonos, a mindenkori polgármestert támogatni kell, ha ennek ellenére nincsenek vele megelégedve, akkor lehet kritizálni, támadni, felelősségre vonni.